Ugrás a fő tartalomra

A szorongásról


Az ember stresszből és szorongásokból felépít magának egy másik testet a saját testén belül, 
ami aztán szép lassan elpusztítja.
Závada Péter


Az általános iskolai tanáraim olyan szavakkal jellemeztek engem mint például; csendes, visszahúzódó, zárkózott. Ezek a jellemzők még nagyobb jelentőséget nyertek miután már a testvérem is az iskolába járt, mivel ő a szöges ellentétem volt. Be nem állt a szája és ne féljetek nem volt baja azzal hogy barátkozzon.
Ellenben nekem első osztályban egyáltalan nem voltak barátaim. Ami azért nem meglepő mert nem nagyon beszéltem és így visszaemlékezve tudom hogy az osztálytársaim igenis próbálkoztak. Például ők tanítottak meg solozni. 
Próbálkozásaik ellenére én persze képtelen voltam az lenni aki amúgy voltam. Nem mertem elmondani a véleményem és hagytam hogy helyettem döntsenek vagy elnyomjanak. 
Persze az se segített hogy tanulási nehézségeim voltak és a hónapokat mindössze harmadikban sikerült megtanulni. 
Nyolcadikra persze lettek barátaim és nyugi, nem utáltak az osztálytársaim, de nem egy megjegyzést és beszólást kaptam az évek alatt. Úgy éreztem hogy az általános végére se sikerült beilleszkednem az osztályba.
Könyvmoly voltam aki nagyrészt csak a megszokott barátaival volt.

A nyáron eldöntöttem hogy gimiben más lesz. Kimondom amit gondolok és megpróbálok annyi emberrel jóban lenni az osztályból amennyivel csak lehet. Emellett a külsőmön is változtatni akartam, de erről talán inkább egy másik bejegyzésben írnék.

Eljött a kilencedik és a barátkozás dolog nem is ment olyan rosszul. Bár a fiúkkal még itt se nagyon értettem szót de kilencedikben olyan barátokra leltem az osztályban akik tudom hogy végig kísérik majd az életem.
Volt egy-két tanár akiktől viszont olyan szinten féltem hogy konkrétan rosszul voltam az óráik előtt.
Görcsölt a hasam, hányingerem volt és rázott a hideg. Volt olyan tanár aki hiába szólított fel egyszerűen nem válaszoltam a kérdéseire még akkor se ha tökéletesen tudtam a választ. Persze ha nem tudtam valamit akkor az hogy megkérdezzem szóba se jött.
Felelni kb egyáltalán nem tudtam hebegtem-habogtam.
Annyira stresszeltem azon is hogy be tudjak illeszkedni hogy az már a tanulmányaimra is hatással volt. 
Bár félévkor nem buktam semmiből, több tantárgyból az év utolsó heteiben javítottam hogy ne bukjak meg. 

Őszintén nem igazán esett le hogy ez nem normális és hogy segítség kéne. 
Miután valaki elküldött az iskolapszichológushoz akkor kezdtem fejben végig menni a dolgokon beleértve az általánost is. Hogy hogy kerülgettem bizonyos helyzeteket vagy embereket félve hogy egyáltalán csak hozzám szólnak és nekem válaszolnom kell.
Nem volt normális mindaz ami általánosban és kilencedikben ment majd utána is egy jó ideig. 
A pszichológus rengeteget segített. Ma már azok a tanáraim a kedvenceim akiktől előtte rettegtem.
Ha felszólítanak válaszolok és még magamtól is jelentkezek, emellett tartottam már nem egy kiselőadást. Már nem stresszelek annyit hogy beilleszkedjek, próbálom elfogadni magam, mert nem várhatom el hogy szeressenek ha még én se szeretem magamat. 

Mindenki aki hasonló problémakkal küzd egyetlen dolgot tudok ajánlani ami igazán segít: pszichológus. 
Ez/ezek olyasfajta dolgok amiket az ember egyedül, magában vagy barátokkal, családdal képtelen már rendezni, főleg ha az már rosszulléttel jár.
Ne hagyd hogy a szorongás, a félelem, a stressz vagy a depresszió eluralkodjon rajtad és átvegye az irányítást! 
Mindannyian boldog, kiegyensúlyozott életet érdemlünk úgy hogy mi tudjuk azt irányítani anélkül hogy már azon is aggódnánk hogy vajon azaz idegen a buszon mit gondol rólunk, annak ellenére hogy sose láttuk és sose fogjuk többé!
Csodás és boldog életet érdemeltek mind, szeressétek magatokat és szeressétek a testetek, a lelketek, ami pedig mind megérdemli hogy egészséges legyen! 


Köszönöm hogy elolvastátok! 
Ölelés, 
Sydney 


Instagram: littlethingsrain
Email: fejetlenlanyok@gmail.com - írjatok bátran


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

YouTube csatornák amelyeket érdemes követni - I. rész

Halihó!
Üdv újra a blogon, köszi hogy ide kattintottál, azzal együtt hogy már lassan két hónapja inaktív a blogom.
Az igazság az hogy egy befejezett és két elkezdett bejegyzés van piszkozatban a bloggerben de nem voltak egyikkel sem igazán megelégedve, olyat pedig nem szeretnék közzétenni, nem látom sok értelmét.
Most viszont visszatértem, inkább nem ígérek semmit, ez a legjobb ígéret!
Köszönöm ha ide kattintottál, jó olvasást, nézelődést!

Ma olyan YouTube csatornákat szeretnék nektek mutatni amelyek olyan tartalmat osztanak meg hogy úgy láttam/gondoltam, ezeket nektek is ismernetek kell! Természetesen ha a te kedvenceid nem szerepelnek (legyen az bármilyen téma) akkor kommentben mindenképp oszd meg velünk! ;)

Jusuf
Jusuf aka Jasmine Svájcban él (((ha jól értelmeztem))), középiskolás, legfőbb témái pedig: vlogok, hogyan legyen produktívabb egy napod, instakép gyártás a barátaival, tippek tanuláshoz és egészséges életmódhoz és különböző outfit ötletek.
Már jó ideje követem ezt a lánykát…

Mit tegyél ha rossz kedved van?

Sziasztook!
Örülök hogy újra itt vagy, köszöntelek köreinkben! Ma egy kis segítős bejegyzést hoztam, vagy nem is tudom hogy nevezzem.
Ezek a tippek amiket megfogok veletek osztani mind olyan dolgokat tartalmaznak amiket én szoktam alkalmazni, nem garantált a 100%-os siker de egy próbát megérnek ;)
Vágjunk is bele!

Hallgass zenét!
Egy kis pontosítás, hallgasd a kedvenc zenéid! Azokat amiket a boldog időkben hallgatsz, amiktől legszívesebben táncra perdülnél és amik úgy belemásznak a fejedbe hogy napokig nem tudsz szabadulni tőlük! Próbálj az énekessel együtt énekelni, minnél jobban beleélni magad és egy idő után észre se fogod venni hogy már vagy 10x meghallgattad!



Olvass bele a kedvenc könyvedbe!
Lehetőleg ne abba amelyiknek a végében meghal a kedvenc szereplőd mert az talán nem fog annyira feldobni. Keress egy kedvenc részt, vagy vicces jelenetet!

Menj el sétálni!
Egy jó hosszú séta a friss levegőn soha nem árt, ráadásul van időd gondolkodni, kiszellőztetni a fejed, vagy éppen …

Dolgok amiket kicsiként máshogy csináltál

Sziasztok!
Eme csodás és (remélem) szórakoztató bejegyzést az inspirálta hogy egyik este ((délután)) már hatkor fürödni készülődtem és eszembe jutott hogy uramatyám, kicsiként alig bírtak berángatni a fürdőbe most meg önszántamból már hatkor ott vagyok.
Bevallom, igazán nem tartott sokáig megírni ezt a bejegyzést, annyira jó volt feleleveníteni az emlékeket!

Minden étkezés egy tor túra volt
Mikor kicsi voltam emlékszem minden étkezés egy tor túra volt. Minden csupa szósz, főzelék és morzsa volt. Piciként ez általában ruha cserével végződött, de ezzel nyilván nem vagyok egyedül. Most már instagramra illő reggelit készítünk, akár órákat képesek lennénk eltölteni a tálalással és a képekkel. Aztán 5 perc alatt mindent elpusztítunk. Uppsz...



A fürdés
A legtöbb kisgyerek nem igazán élvezi a fürdést/fürdetést. Vagy inkább magát a fürdés gondolatát. Hiszen mi értelme ha helyette játszhatna, mesét nézhetne?
Ez mára gyökerestül megváltozott, alig várom hogy egy hosszú nap után fürdeni menjek. Ugy…