Tanulj meg egyedül lenni!


Sok barátom párkapcsolatban él mellettem, és bizony néha nekem is van olyan érzésem, hogy milyen elveszett és magányos is vagyok igazából. Nincsenek mögöttem hosszú évek, tapasztalat bármiféle párkapcsolatról, szerelemről. Ezt a ’hűdeegyedülmaradtam’ érzést viszont nagyon is jól ismerem, és úgy gondolom, nem csak én vagyok így ezzel. Sokszor elszomorít az érzés, pedig igazából nincsenek komoly okaim aggodalmaskodni. Az ezzel kapcsolatos olykor-olykor előtörő nyomasztó gondolatok elűzésére gyűjtöm össze az észrevételeimet, gondolataimat.


1.       Először is, mindenkinek tudnia kell, hogy valójában nincs egyedül. Ha jelen pillanatban nem él párkapcsolatban, azzal a világon semmi gond nincs. Nem vagyunk félemberek egyedül sem!
Családunk, barátaink fontos erőforrások az életünkben, nem szabad őket elhanyagolni, és túlságosan befelé fordulni! Ha van olyan barátod, akivel régóta nem beszéltél, szánj rá időt, hallgasd meg, és örülj neki, hogy ő melletted van! Ha kisebb testvéred van, játssz vele minél többet! Már negyed órányi játék egy 5-6 éves csemetével, a felemelő eszmecseréket nem is említve, csodás dolgokat tud művelni a szomorú kamaszlélekkel. Tapasztalatból tudom!

2.       Teljesen mindegy hány éves vagy, 15, 16 vagy esetleg már húsz, nagyon fontos, hogy ne ess kétségbe, és ne mondogasd, hogy te jó ég soha nem lesz barátom/barátnőm! Egyrészt, ezt te sem hiszed el, másrészt (közhelyek ide vagy oda) a jó dolgokra várni kell. Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy úgy fogod érezni, megérte várni. Rosszabb napjainkon nehéz ebben hinni, és már alkotjuk is a rémképeket magunkról és a macskákról. Mondhatjuk erre azt is, hogy de a másiknak, aki fiatalabb meg ilyen meg olyan, neki bezzeg összejött. Az élet nem úgy működik, mint egy szabályos táblázat, amiben minden 16 éves egyénhez tartozik egy barát vagy barátnő, és ahol mindenki ugyanolyan. Nincs megadva, hogy ebben és ebben az életkorban ez meg ez kell, hogy megtörténjen, és ha nem akkor probléma van. Észre kell vennünk, hogy ez nem ilyen, és nagyban kell nézni a dolgokat, nem a szűk egyéni távcsövünkön keresztül.

3.       Foglalkozz magaddal! Az, hogy másokhoz hasonlítod magad, irigykedsz, leszívja az összes energiádat és életkedvedet, ezen kívül még teljesen lényegtelen is. Ha van egy szuper barátod, akit tökéletesnek látsz, mellette magadat pedig csupán egy reménytelen esetnek, teljesen természetes érzés, emellett pedig nagyon pocsék. Ha tényleg igazán jó barátról van szó, akkor ki akarhatná, hogy az irigykedésre, versengésre rámenjen a barátság? Úgyhogy tessék rendezni a dolgokat magadban! Nem vagy ugyanolyan, mint a barátod, és soha nem is kell ugyanolyannak lenned. Nem kell méregetned, versenyezned vele, viszonyítani magadat hozzá. Inkább örülj annak, hogy ilyen csodálatos barát jutott pont neked, ha okosabb, tanulj tőle, ha népszerűbb, hallgasd meg a történeteit. Az embereket nem egy sorban kell elképzelni, ahol az van elöl, aki sokkal jobb, menőbb, kedvesebb,szebb stb., mint a hátul állók. Mindenki kizárólag magához viszonyítható, ilyen szempontból mindenki független. Arra pedig nem tudom, hányszor gondolunk, hogy vajon van-e olyan ember, aki rólunk vélekedik így? Na, igen.

4.       Foglalkozz magaddal, második rész. Régóta el akarsz olvasni egy könyvet, megnézni egy filmet, esetleg javítani a matekátlagodon? Akkor hajrá! Eddig is csak magadat tartottad vissza. Fejleszd magad, szerezz tapasztalatokat, mert azok nagyon gazdaggá fognak tenni. Fiatalként feladatod, hogy minden új dolgot kipróbálj és tágítsd a látókörödet. Ez a személyiségedhez is rengeteget hozzátehet. Szerintem az iskolában is megéri keményen dolgozni, főleg azokra a tantárgyakra koncentrálni, amelyek esetleg érdekelnek, vagy pedig úgyis érettségizni kell belőlük.

5.       Boldognak lenni pedig egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden tökéletes. Ha mindezek ellenére mégis úgy érzed, hogy neked ez az egész ’párkapcsolatosdi’ hiányzik, gondolj az előző mondatomra. Keresd a boldogságot ott, ahol eddig még nem tetted. A mélabús lélekre nem tökéletes gyógyír a boldog párkapcsolat. Ha egyedül nem boldogulunk, tanulunk meg élni, akkor mégis mit gondolunk? Hogy a kisujjunkat meg sem mozdítva csak várni kell valakire, aki majd betoppan az életünkbe és egy csapásra minden helyrejön? A válaszokat először magunkban kell keresni.
                 
       C.








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések